Honlapkészítés, de hogyan avagy az üzletet hozó honlapkészítés stratégia az internet marketing tanácsadás online marketing tanácsadó segítségével hatékony keresőoptimalizálás és keresőmarketing segítségével,honlap és webáruház portál készítő webdesigner c

Dátum: 2009-11-30

Óriási forradalmat ígért a Google, és nem is túlzott nagyon, mert a Chrome OS tényleg máshogyan közelíti meg az operációs rendszer fogalmát, mint a Windows, a Mac OS vagy a legtöbb Linux. Azt viszont senki sem állította, hogy a forradalmaknak nincsenek áldozataik, akik jelen esetben a kényelemhez szokott felhasználók lehetnek.

Ha a Chrome OS valamilyen erszényes állatnak született volna, hiányozna a füle, a farka, a szeme, az összes végtagja, de még az erszénye is. Csak egy nagy, gyorsan mozgó száj lenne, és rendületlenül szajkózná magáról, hogy valójában egy komplett erszényes állat.

Ismeretlen izé

A Google-ről már régóta lehet tudni, hogy operációs rendszert készít, és ha egy 185 milliárd dollár értékű vállalat belevág valamibe, az rendszerint megmozgatja az emberek fantáziáját. Már évekkel ezelőtt elkezdtek szállingózni a pletykák; a cég új alapokra helyezi az operációs rendszert – írták –, eltiporja a Microsoftot, megsemmisítő csapást mér a huszadik századi értékekre.

Júliusban, az első konkrét hírek megérkezésekor Stephen Shankland, a Cnet szerzője, valamint Jeff Waugh, a GNOME egyik vezető fejlesztője már antitrösztpereket látott maga előtt a a Chrome OS-ből kinövő Google-birodalom miatt. Steve Ballmer, a Microsoft első embere meg már jóval az első nyilvános premier előtt, biztos, ami biztos alapon beszólt a webkettes cégnek, és közölte, hogy a Chrome OS egy olyan izé, amiről senki sem tudja igazán, hogy micsoda.

Hát most már tudjuk. Novemberben megvolt a bemutató, és kiderült, hogy a Linux-alapú, nyílt forráskódú program lényegében az operációs rendszer újragondolása. A Chrome OS csak egy keret, egy háttérben működő kódhalmaz, kezeli a gép hardvereit, és segít kapcsolatot létesíteni a nettel, ezenkívül viszont nem nagyon csinál semmit. Nem is igazán létezik. És a Google szerint pontosan erre van szükségünk.

Az ötlet nem új, 2008-ban nyilatkozta Ray Ozzie, a Microsoft szoftverfejlesztési vezetője, hogy a mai OS-eket a 70-es, 80-as évek munkaállomásaira tervezték, ezért nem képesek az elsősorban már online munkavégzéssel foglalkozó felhasználók igényeit kiszolgálni. Egyetértett ezzel a Google is, Sundar Pichai, a vállalat fejlesztési részlegének elnökhelyettese szerint [6] a böngészőt futtató operációs rendszer koncepciója abból a korból származik, amikor még nem is volt web. Ám miközben a Microsoft csak a száját tépte, a Google elkezdte az alapoktól újraépíteni az operációs rendszer fogalmát. Már amennyiben a totális eltörlést újraépítésnek nevezhetjük.

Ragaszkodunk a géphez

A Google szerint a felhasználók többségének mindenesetre csak egy netkapcsolat kell, az operációs rendszer feladata tehát kimerül annyiban, hogy biztosítsa ezt a kapcsolatot. Ha elérjük a webet, megkapunk mindent. Például a Google-től, ott a szövegszerkesztő, a táblázatkezelő, a képvágó, a videónéző, mindaz, amit korábban a gépen tároltunk. Pontosabban mindaz, amit a legtöbben az online megoldások ellenére a mai napig a gépen tárolnak, és itt bicsaklik meg a Google koncepciója: a többség ugyanis inkább csak kényszerből használja a desktopalkalmazások webes változatát, és úgy is csak néha.

A Compete.com statisztikái szerint a Google Docsnak például tizenegymillió, a Spreadsheetsnek ötmillió, a Picasának 1,3 millió egyedi látogatója volt októberben, nagyjából ők azok, akik egyáltalán szóba jöhetnek a Chrome OS lehetséges felhasználóiként. Persze nem mindannyian, hiszen miközben például én is használom az említett alkalmazásokat, zavarna, ha csak ezeket tudnám elérni, mert a netes tartalom kiszámíthatóságában, sebességében, minőségében nem bízom meg annyira, hogy föltegyem rájuk az életem.

Ráadásul egyelőre az OS sem különösebben meggyőző: persze egy béta állapotú program stabilitását vagy sebességét pofátlanság lenne szidni. Nem is teszem, nem írok arról, hogy a Sun VirtualBoxban futó operációs rendszer állandóan kifagy, hogy az optimalizálás hiánya miatt a netbookoknál lényegesen erősebb laptopon is szaggat a Youtube-videólejátszás, hogy időnként lelassul az adatátviteli sebesség, hiszen ezek nyilván múló gondok. És hogy valami jót is mondjak: a pár másodperc alatt lezajló boot kimondottan ígéretes.

Viszont ami bejön, azzal alig-alig lehet kezdeni valamit: funkcióból tényleg csak annyit kapunk, ami online létezik, a Chrome OS önmagában nem létező entitás. Csak nagyon körülményesen lehet a fájlrendszeréhez hozzáférni, megnézni a merevlemezen tárolt adatokat, egyáltalán csinálni valamit a géppel. Ettől azonban olyan klausztrofóbiás érzés vett erőt rajtam, mintha bezártak volna a végtelen internetbe, ami sokkal szűkösebb cellának bizonyult, mint eddigi életterem, a 3,5 colos merevlemezem.

A nagy semmittevés ráadásul egy meglehetősen lehangoló környezetben folyik, a Chrome OS kezelőfelülete annyira letisztult, egyszerű, hogy szinte már nincs is. Komoly probléma ez 2009-ben, amikor már a Windows üzletágvezetője, Steven Sinofsky is belátta, hogy az operációs rendszer a popkultúra része, ezért divatossá, vonzóvá kell tenni.

Persze a Google-nek még van egy éve, hogy rendbe rakja a Chrome-ot, de az tisztán látszik, hogy amit most kaptunk, az egy instabil, lassú, csúnya koncepció, és egyáltalán nem biztos, hogy gyökeresen átalakítja mindennapjainkat. Vagy hogy vevők leszünk erre az átalakulásra.

Hogy jobban megértsük a problémát, játsszuk azt, hogy előre ugrunk egy kicsit az időben, 2010 vége van, közeledik a karácsony, elmegyünk netbookot vásárolni. Kettőt. Ugyanaz a hardver van bennük, a 2010 elején megjelent Atom-platformot már mindenki unalomig ismeri: a grafikus vezérlőt és a memóriakontrollert a processzorba integrálták, a rendszer fogyasztása fele annak, mint ami 2009 végén még általános volt, a gépek üzemideje drasztikusan megnőtt.

Az egyik netbookon Windows 7 fut, a másikon Chrome OS. Az egyiknél ki kell fizetnünk az operációs rendszer árát is, így a gép százezer forintba kerül, a másikon a Google ingyenrendszere van, már kilencvenezerért elhozhatjuk. A windowsos rendszer körülbelül hat órát bírja egyetlen feltöltéssel, a konkurens valamivel tovább. Biztonság tekintetében a Chrome már csak azért is többet nyújt, mert a kisebb rendszerek kevésbé vannak kitéve a támadásoknak, a Windowsra viszont telepíthetünk évtizednyi evolúcióból született milliónyi alkalmazást, a gépen tárolhatjuk a személyes adatainkat, és akkor is tudunk zenét hallgatni, ha Örkénypusztán vagyunk, ahol nincs wifi, de még kósza 3G se nagyon.

Nehéz elképzelni, hogy tízezer forintnyi spórolásért bárki a Chrome OS-t választaná, ha Windows 7 alatt is ki lehet használni a net összes előnyét, legfeljebb valamivel tovább tart a boot, és valamivel hamarabb merül le az akkumulátor. A pénz mindenesetre nem lesz döntő, legalábbis erre utal a múlt: amikor legutóbb próbáltak olcsóbb, de csökkentett tudású pc-ket piacra dobni, a koncepció csúfosan megbukott.

Talán néhányan még emlékeznek a kilencvenes évek NetPC-ire, azokra az Intel és a Microsoft együttműködésében készülő kliensgépekre, amik teljesen a netes tartalomra koncentráltak. Azokban persze még merevlemez sem volt, és akkoriban a net is egészen máshogy festett, de az emberek nem változtak olyan sokat: pár ezer forintért nem szívesen mondunk le saját tartalmunk birtoklásának a jogáról.

A nyugati piacokon persze, ahol a netbookot arra használják, amire való, második gépnek, lehet létjogosultsága a Chrome OS-nek, de ebben a szegmensben már olyan versenytársakkal kell megküzdenie a platformelsőségért, mint a platformot létrehozó Intel: az amerikai nagyvállalat Moblin-néven fejlesztgeti egy ideje a saját, korlátozottan használható, de rendkívül gyors és pofás operációs rendszerét, ami várhatóan kihozza majd a maximumot az Atom-csipszetből.

A Chrome OS persze képes lesz eredményesen felvenni a harcot ezekkel a vetélytársakkal, de ez nem jelenti a Windows-éra végét. Ahhoz olyan, kerek egész operációs rendszert kellett volna lerakni az asztalra, amilyet a Google egyébként már piacra dobott Android néven. A mobiltelefonokra szánt OS viszont meg azért nem lenne életképes pc-n, mert – főleg az első időkben – alig akadnának rá számítógépekre optimalizált alkalmazások, a Google-nek tehát megint csak az online programokra kéne támaszkodnia.

Mi következik mindebből? Az, hogy operációs rendszert készíteni nem ugyanaz, mint böngészőt vagy keresőt. Az OS lélegző organizmus, kiszolgálószemélyzettel, karbantartókkal, trénerekkel, saját univerzummal: hiába beszédes a száj, ha nincs körülötte test. Pláne erszény.

A Google a lehetőségek közül a legjobbat választotta: ha már nem tud kompatibilis lenni a Windowszal, vagy nem tudja programok ezreit biztosítani a júzereknek, arra a közegre támaszkodik, amiben otthonosan mozog, az online világra, ezt azonban nem forradalomnak, hanem kényszernek hívják. Idővel persze a felhőben működő operációs rendszerek átvehetik a hatalmat az asztali OS-ektől, de amikor ez időszerűvé válik, a Microsoft is lépni fog, sőt az összes versenyző átmozgatja a teljes pereputtyot a netre. Az mindenesetre biztos, hogy nem az első Chrome OS teszi végleg zárójelbe a korábbi iskolát, bár egy szűk célcsoportnak nagy boldogságot okoz majd.